Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata és a város polgárai a Kommunista
Diktatúrák Áldozatainak Emléknapja alkalmából koszorúzással, főhajtással
és emlékező ünnepséggel tisztelegtek az áldozatok emléke előtt.
A megemlékezés vasárnap délelőtt a Sopronkőhidai Fegyház és Börtön falán
elhelyezett GULAG emléktáblánál kezdődött, ahol Dr. Fodor Tamás
polgármester, Dr. Simon István alpolgármester és Barcza Attila városi
tanácsnok helyezett el koszorút és főhajtással tisztelegtek az 1945-ben,
az akkor itt fenntartott gyűjtőtáborból a Szovjetunióba elhurcolt
lakosok és kényszermunkások emléke előtt. A sopronkőhidai eseményen
részt vett Dr. Magas László és Sass László önkormányzati képviselő is
valamint több intézmény vezetője, képviselője illetve soproni közéleti
személyiségek is.
A megemlékezés a Szent Mihály temetőben folytatódott, ahol Szántó
Róbert nyughelyénél csendes főhajtás mellett koszorút és az emlékezés
virágait helyezték el a résztvevők, tisztelegve a vértanúhalált halt
főhadnagy bátorsága és hősiessége előtt. A város nevében Dr. Fodor Tamás
polgármester, Dr. Simon István alpolgármester és Barcza Attila városi
tanácsnok helyezte el a koszorút majd több intézményi vezető és közéleti
személyiség valamint helyi lakos is lerótta a tiszteletét.
Az emléknap a Liszt Ferenc Konferencia
és Kulturális Központban egy emlékező ünnepséggel folytatódott, amely a
Nyugat-Magyarországról Gulágra hurcolt áldozatok emléke előtt
tisztelgett és ami felidézte a korabeli eseményeket.
A
megnyitón Dr. Fodor Tamás Sopron Megyei Jogú Város polgármestere
mondott köszöntő beszédet, aki felidézte hazánk történelmének tragikus
éveit és a kommunista diktatúra által okozott terrortámadások sokaságát,
amelyek a szovjet hódítások alatt történtek Magyarországon.
Sopron
polgármestere hozzátette, hogy ezen a napon az egész magyar nemzet
nevében emlékezünk az áldozatokra, a meghurcoltakra, fejet hajtunk az
elhunytak előtt, kifejezzük tiszteletünket a még köztünk élőknek.
Emlékezünk azokra, akik életüket adták a hazáért, és azokra is, akik
emberi és polgári jogaiktól megfosztva, idegen földön, hazájuktól több
ezer kilométerre embertelen körülmények között végeztek rabszolgamunkát.
Dr.
Fodor Tamás polgármester kiemelte, hogy amikor városunkban a
kommunizmus áldozataira emlékezünk, a soproni Új Szent Mihály temetőben
kegyetlenül kivégzett Szántó Róbert és Fennesz Rezső emlékének is
adózunk. Az ő haláluk által Sopron város közössége már nagyon korán,
1919 nyarán megismerte a kommunizmus valódi arcát, a kegyetlen és
megmagyarázhatatlan terrort.
Történelmünkre
visszatekintve a második világháború végén szembesülhetett ismét hazánk
a kegyetlenségekkel, amikor is megmutatkozott a „felszabadító”
Szovjetunió valódi arca. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy 1945-ben a
hírhedt szovjet terrorszervezet, az NKVD berendezkedett a kőhidai
börtönbe és tartotta megszállva egészen 1948-ig. Az intézet területét
drótkerítéssel jelentősen megnövelték Jánostelep irányába és
a beszámolók szerint 1946-ban körülbelül 30 ezer embert őriztek ott,
akiknek nagy részét a Szovjetunióba kényszermunkára hurcoltak el és akik
közül sokan soha nem térhettek vissza hazánkba.
Dr.
Fodor Tamás kiemelte annak jelentőségét hogy fontos az, hogy
emlékezzünk az áldozatokra, adózzunk emléküknek és mindezeknek tükrében
fordítsunk nagy figyelmet arra, hogy a magyar fiatalok megismerjék a XX.
századi kommunista diktatúra szellemi eltévelyedéseit, és szívükben a
történelmi igazság tudatával nőjenek fel.
Barcza
Attila, Sopron Megyei Jogú Város tanácsnoka beszédében emlékeztettet
arra, hogy 1947. február 25-én a szovjet megszállók
letartóztatták Kovács Bélát, a Kisgazda Párt főtitkárát, majd a
Szovjetunióba hurcolták. A kisgazda képviselő önkényes fogvatartása
aztán jelképévé vált és jól jellemezte a pártállami rezsim majdnem fél
évszázados uralmát. Kovács Béla sorsa egyfajta típuspéldája lett
azoknak, akiket ma a kommunizmus áldozataiként tarthatunk számon. Az
Országgyűlés 2000. június 16-án hatályba lépett határozatával minden év
február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította.
Barcza
Attila hozzátette, hogy a kommunista diktatúrák halálos áldozatait
világviszonylatban 100 millióra becsülik. Közép-Európában a számuk eléri
az 1 millió főt. Ennyien vesztették életüket éhínségben,
kényszermunkatáborban, vagy kegyetlen kivégzések során. Mindezek
mellett, minden bizonnyal jóval többre tehető azonban azok száma, akiket
a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg is megnyomorított.
A kommunizmus áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, akit
megbélyegeztek, akit kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport-,
politikai- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek.
Magyarországon
a kommunista hatalomátvételt követő néhány év alatt emberek tízezreit
internálták. Magyarok százezreivel szemben indítottak büntetőeljárást.
Becslések szerint Magyarországon minden harmadik családban volt valaki,
aki ellen az 50-es években ilyen eljárás indult. A párt ökle mindenhová
lesújtott, hiszen többek közt elég ha csak a kuláklistákra gondolunk
és a TSZ-be kényszerített parasztemberekre. Barcza Attila hozzátette,
hogy jól emlékszik saját családjának a történetére is, hiszen nagyszülei
szintén a kisemmizés, a kuláklista áldozatai voltak. Életpályájukat
törte örökre ketté a diktatúra!
Barcza
Attila kiemelte, hogy ezen az emléknapon felidézzük mindazok emlékét,
akik az erőszakrendszer áldozataivá váltak. Emlékezünk
családtagjaikra és szeretteikre, akiket a kommunista rezsim meghurcolt
és kiszolgáltatott. Ezen a napon emelt fővel emlékezhetünk minderre,
mert egy letűnt rendszer bűneit emlegetjük, amelyet a nemzet kitartása
és a szabadság iránti olthatatlan vágya örökre eltemetett.
Fel
kell tennünk a kérdést azonban - hangsúlyozta a városi tanácsnok - mi
az a tanúságtétel, mi az a hihetetlen erő, ami nagyszüleinknek,
szüleinknek, egyházainknak, a polgári nemzeti közösségeinknek lehetővé
tette a túlélést ebben a szörnyű rendszerben.
A kommunizmus súlyos évei így nem voltak elveszett évek. Az igaz tanúságtételek nehéz évei voltak.
Vigyük
magunkkal ma ezt gondolatot, ha sikerül továbbadni ezt a tapasztalatot.
Ugyanis a hit és a hazaszeretet képessé tesz bennünket a diktatúrák
túlélésére! - zárta gondolatait Barcza Attila.
A
megemlékező ünnepségen Soós Viktor Attila, a Nemzeti Emlékezet
Bizottság tagja tartott egy nagyon tartalmas előadást, aki részletesen
felidézte azokat a történelmi eseményeket és azok vonatkozásait hazánk
állampolgáraira, amelyek a kommunista diktatúra alatt súlytották
hazánkat és amelyek által ezek az évtizedek Magyarország történelmének
legszomorűbb fejezeteibe kerültek.
Soós
Viktor Attila nagy alapossággal idézte fel Sopron és térségének
vészterhes időszakát, amelyet egy olyan politikai diktatúra okozott,
amely által szinte nem is volt olyan család, akit ne ért volna veszteség
az elnyomás időszaka alatt.
A
megemlékező ünnepségen közreműkődőtt Ács Tamás, a Soproni Petőfi Színház
művésze, aki Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról ... című versét
adta elő.
|