Az ősi selmeci diákhagyományok szerint ballagtak el a Nyugat-magyarországi Egyetem végzősei, a valétálók. A szalamander hosszú sorban vonult végig a városon, egész- en a Fő térig, ahol Sopron polgármestere búcsúzott a hallgatóktól. A valétaelnök és az erdőmérnöki kar dékánja ezt követően megkoszorúzta Sopronyi-Thurner Mihály szobrát.
Bányászlámpák és fáklyák világították az utat, a valétálók énekelve vonulnak végig az egyetemtől a belvárosig, mintegy elbúcsúzva az Alma Maternek helyt adó várostól; ez az ősi hagyomány szerinti „szalamander". A magyarországi ballagások mind-mind a selmecbányai valétálásra vezethetők vissza. A valétálás kifejezés a latin eredetű „Val ete!" szóból származik; azt jelenti: „Éljetek boldogul!" Dr. Fodor Tamás, polgármester a soproni Városháza előtt fogadta a végzősöket, és a menettel érkező egyetemi tanári kart. Sopron polgármestere arra kérte a végzősöket, hogy a soproni diákhagyományok szellemiségét, a város megismert történelmi múltjának értékeit őrizzék meg a jövőbeli életük során. A soproni egyetemi évek alatt az egyetem diákjai nem csak tudással gyarapodtak, de itt váltak ifjúból felnőttekké - mondta Sopron polgármestere, hozzátéve: Sopron mindig visszavárja az itt végzetteket.
A polgármesteri búcsúztatót követően az V. éves fás-, majd az V. éves közgazdász valétaelnök búcsúzott el Soprontól, a várostól, amely eddig második otthona volt az itt tanuló diákoknak. A búcsúünnepség további részében dr. Náhlik András dékán az Erdőmérnöki Kar valétaelnökével közösen megkoszorúzta Sopronyi-Thurner Mihály szobrát.
BTÉ
|