A kommunista rendszer 800 ezer állampolgár életét tette tönkre, a kivégző osztag elé állítottak, vagy munkatáborokba elhurcoltakkal együtt azokét is, akik nem futhattak be olyan életutat, szakmai karriert, mint amire predesztináltak voltak - mondta dr. Szakály Sándor történész előadásában a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapján.
A soproni városházán tartott emléküléssel folytatódott Sopronban a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapja. Az eseményen jelen volt a képviselőtestület több tagja, dr. Simon István alpolgármester, soproni intézmények vezetői, civil szervezetek vezetői és képviselői.
A városháza dísztermében dr. Fodor Tamás, Sopron polgármestere mondott bevezető gondolatokat, arról, hogy nem szabad megfeledkeznünk a kommunista diktatúra áldozatairól: a hadifogságot megjártakról, a rabokról, a kitelepítettekről, a kádári megtorlás áldozatairól, a meghurcolt papokról, a felszámolt intézményekről, a világnézetük miatt üldözöttekről, a téeszbe kényszerítettek és a földönfutóvá tett paraszti osztályról sem.
- Az emlékezéskor nem csak a kegyeletünket rójuk le az áldozatok előtt, hanem mi magunk is erkölcsi erőt meríthetünk a mártírjaink életéből. Nem leszünk hajlandók eltűrni a diktátumot, a megaláztatást, a becsapást, nemzetünk kirablását, az arcunkba vágott hazugságokat, az erkölcsi rendünk és hagyományaink felforgatását sem ma, sem a jövőben bármikor! - Soha többé! -fogalmazott Sopron polgármestere.
A polgármesteri köszöntőt követően a 78 éves Szupper Róbert kortanúként osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. Személyes visszaemlékezése hiteles és megrázó volt, amint történeteket, személyes átélt eseményeket elevenített fel.
Fiatalkorát, majd későbbi életét, munkáját is alapvetően meghatározta az, hogy a rendszer szemében megbélyegzettnek számított. (Életútjának momemntumaiból tartott beszámolójából hamarosan idézünk.) Előadása végén így fogalmazott: Az un. legvidámabb barakk azért nem volt számomra oly vidám. A gyakran visszatérő félelemérzet, a megaláztatás lelkileg felemésztette az embert.
- A kor egyik legsötétebb időszakának számít a kommunizmus időszaka - jelentette ki Dr. Szakály Sándor történész.
A Tanácsköztársaság hatalomra kerülését követően nem sokkal rengetegen áldozatul estek az úgynevezett vörös terrornak, ahogy akkor ezt nevezték. Nem csak az utókor nevezte vörös terrornak azt az időszakot, hanem maguk a hatalomra kerültek is úgy beszéltek erről.
Az emberi aljasságnak olyan szintje nyilvánult meg a vörös terrorban, amit nem lehet felülmúlni - mondta a korról és annak tetteiről a történész néhány történelmi momentumot felidézve.
Az az eszme, amit '45 után építettek fel nem egyesítette a nemzetet, hanem áldozatokat szült. A feladata mindazon polgári elemek kiiktatása volt, amelyek potenciálisan ellenfelei lehetnek ennek a hatalomnak.
Dr. Szakály Sándor arról is beszélt, hogy a 301-es parcellában a 20 azzad magyar történelem egy darabja látható, a kommunista rendszer áldozataié és mindazoké a volt kommunistáké, akik rádöbbentek arra, hogy a világforradalmi eszme jegyében vállalt harc helytelen volt. Nagy Imre a nemzetet választotta: ettől vált naggyá.
Magyarországon ez a fél évszázad 800 ezer állampolgár életét tette tönkre. És nem csak azok az áldozatok,akiket a kivégző osztag elé állítottak, vagy munkatáborokba vittek, hanem azok is, akik nem futhattak be olyan életutat, szakmai karriert, mint amire predesztináltak voltak. Az elvett lehetőségek is áldozatokat szültek. A rendszer tízmilliós halott-tömeget hagyott maga után.
1956-ban ez a társadalom úgy érezte, hogy ebből a világból elég volt, de akárcsak '47-ban, akkor sem álltak Magyarország mellé a nyugati nagyhatalmak, akkor, amikor a magyarok önállóságot, függetlenséget, tisztességet, kommunizmus elleni világot akartak.
A kommunizmus időszakában nem az történt az országban, amit a magyarok akartak, hanem az, amit Moszkvából egy gyilkos eszme nevében diktáltak, ezért nagy és tiszteletet érdemlő azoknak a tette, akik vállalták a szembeszegülést, a helytállást a tisztességben, vagy a halált is - mondta a történész előadásában.
Az eseményen Pataki András, a soproni Petőfi Színház igazgatója Nagy László Víg esztendőkre szomjas című versét szavalta.
|