Országszerte ma emlékeztek a kommunizmus áldozataira. Sopronban a Szent Mihály temetőben Szántó Róbert főhadnagy sírjánál koszorúzásra és csendes főhajtásra került sor, a Lábasházban megnyílt a "Törvényes törvénytelenség" kiállítás.
Az Országgyűlés 2000. június 16-án hatályba
lépett határozatával minden év február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak
Emléknapjává nyilvánította.
Sopronban az emléknapon dr. Simon István
alpolgármester a város nevében vett részt azon a csendes főhajtással
egybekötött koszorúzáson, amelyet Szántó Róbert főhadnagy sírjánál tartottak a főhadnagy családja és emlékezők részvételével.
1947-ben
ezen a napon Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a
megszálló szovjet hatóságok jogellenesen letartóztatták, majd a
Szovjetunióba hurcolták. A mentelmi jogától megfosztott képviselő nyolc
évet töltött börtönökben és munkatáborokban. Kovács Béla 1959-ben, 51
évesen halt meg. Letartóztatása az első állomása volt annak az
eltervezett folyamatnak, amely során a kommunista párt az ellenszegülők
kiiktatásával a totális egypárti diktatúra kiépítése felé haladt. A
képviselő önkényes fogvatartása a demokratikus jogok lábbal tiprásának
jelképévé vált, amely a pártállami rezsim majdnem fél évszázados uralmát
jellemezte. Sorsa egyfajta típuspéldája lett azoknak, akiket ma a
kommunizmus áldozataiként tarthatunk számon.
Szántó Róbert és Fennesz
Rezső az 1919-es vörösterror soproni áldozatai. Az 1919-ben 21 éves
Szántó Róbert főhadnagyot és Fennesz Rezsőt az 1919-es vörös terror
utolsó áldozataiként, mindenféle tárgyalás és ítélet nélkül, önhatalmúan
létrehozott rögtönítélő bíróság „megbízása" alapján végezték ki a Szent
Mihály-temetőben.
A jövendő nemzedékek előtt kötelességünk feljegyezni a
20. század bűneit és biztosítani, hogy azok soha nem ismétlődhetnek. Az
események felidézése mellett, ezt a célt is szolgálja a Lábasházban
nyílt kiállítás, amelyet dr. Fodor Tamás, polgármester nyitott meg.
Kegyelettel
és tisztelettel kell emlékezni a kommunizmus áldozataira, de úgy is,
hogy az ő áldozatuk az, ami azokhoz a változásokhoz vezetett, amelyek
nekünk mára egy szabad világot teremtettek - hangsúlyozta dr. Fodor
Tamás megnyitójában.
A kommunista diktatúrák halálos áldozatait
világviszonylatban 100 millióra becsülik. Kelet-Közép-Európában a számuk
eléri az 1 millió főt. Ennyien vesztették életüket éhínségben,
kényszermunkatáborban, vagy kegyetlen kivégzés által. Jóval többre
tehető azonban azok száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága
testileg és lelkileg megnyomorított. A rendszer áldozata volt az is,
akit vallattak és kínoztak, akit megbélyegeztek, akit kirekesztettek
vagy börtönbe zártak, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt
üldöztek; mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás
lehetőségétől.
Február 25-én emlékezzünk a több tízezer, családjától
elválasztott és kényszermunkatáborba hurcolt honfitársunkra, a koholt
vádak alapján mészárszékre küldött emberekre, az ellenállóként
mártírhalált halt hősökre. Ezen a napon idézzük mindazok emlékét, akik
az erőszakrendszer áldozataivá váltak, családtagjaikra és szeretteikre,
akiket a kommunista rezsim meghurcolt és kiszolgáltatott. És ezen a
napon emelt fővel emlékezhetünk minderre, mert egy letűnt rendszer
bűneit emlegetjük, amelyet a nemzet kitartása és a szabadság iránti
olthatatlan vágya örökre eltemetett. |